Beköltöztünk

Csaknem két hónapja érkeztünk a faluba, amit élőhelyünknek választottunk. Egyelőre még egy "kölcsön" présházban élünk, amíg nem sikerül lebonyolítani a sajátunk adásvételét. Reményeink szerint nemsokára 1,5 hektárnyi terület és két "nemannyira" romos présház boldog tulajdonosai lehetünk. :D

A ház és a panoráma, kora tavasszal, "költözéses" cuccok az ajtó előtt. :)  

Jelenleg a családunkat két felnőtt, azaz én és a férjem, egy három hónapos kisbaba (KisBaB), két kutya(Szenna és Lajta) és egy macska (Cérna Béla alias Cérna Úr) alkotja. Sajnos a hőn szeretett három tyúkunkat a költözés előtt elajándékoztuk, hogy ne kelljen a hosszú utat végigszenvedniük. Szerencsére jó helyre, a nagybátyámákhoz költöztek, úgyhogy hébe-hóba hallunk is felőlük! :)

Mostmár nagyon jól érezzük itt magunkat, de a márciusi tél azért igencsak feladta a leckét! Itt, a dombtetőn teljesen behavazódtunk, néha izgultunk, hogy elég lesz-e a fánk és hogy a viharos szél nehogy visszafújja a fütöt a kéményen.

Szerencsére ez az idő elmúlt és most ragyogó tavasz van! Minden életre kelt, rengeteg növény van a környezetünkben, elkezdhettünk gyűjtögetni! Növekszik a medvehagyma, az első önálló  "vadászaton" pedig kucsmagombát szedegettünk, amiből gombapörkölt készült. A faluban sokan ismerik a jó gombászóhelyeket, és éppen össze is futottunk az erdőben valakivel, akivel aztán meg is találtuk a zsákmányt! :D

A préshában egy "nagy" szoba és egy kisebb található. Előbbi a konyha-nappali funkciót tölti be, utóbbi pedig a hálszószobánk.

Hálószoba

Áram van, vizet pedig az alattunk lakó barátainktól hozunk, akiké ez a ház is, amiben élünk. Mivel nem vagyok egy sztahanovista szupernő és a gyermekágy is eléggé elhúzódott, ezért csak lassan jövök bele a mindennapi teendők pontos elvégzésébe. Azt is sikernek könyvelem el, ha sikerül egy napot mosással tölteni (kézzel)  vagy ha minden nap van ebéd vagy vacsora és ha még ezek tetejébe rend is van és a baba is jól van, akkor aztán tényleg duplán megveregetem a vállam nap végén. :D Általában azonban a felsoroltak közül egy nap egy dolgot sikerül megcsinálnom, úgyhogy opcionális a házimunka mostanában, bár kívánságokat azért mindig lehet kifejezni. (néha sikerül is megvalósítanom :D :D :D ) Bevallom, hogy utálok kézzel mosni, ezért isszonyúannagyonnagyon szeretnék egy Hajdu forgótárcsás mosógépet! Valaki igazán megdobhatna eggyel! (bár tekintve a súlyát, lehet az is elég lesz, ha csak szépen-ügyesen odaadja :P ) Valahogy megértem, hogy megjelenésekor ez a masina volt a nők álma! :D :D :D

Huhuhúú, csak úgy hasítom a vizet! :D

 Jelenleg a konyhakerten és a magaságyáson dolgozunk, hogy a szükséges zöldégeket meg tudjuk termelni magunknak. Közben pedig a gyógynövényes és ehető vadnövényes oldalakat, könyveket böngészem, hogy éppen mit érdemes gyűjteni a természetből.

Kenyeret nagyrészt sütni szoktunk, az egyéb élelmiszereket pedig -jobb híján-  többnyire multikból szerezzük be, mert egyszerűen nincs más. Persze igyekszünk ezt minél kevésbé tenni, főleg, hogy nem túl sok pénzünk van (ami cél is, hogy minél kevesebb legyen, kevesebbet költsünk) :D, ezért nem is nagyon ugrálhatunk. Folyamatosan dolgozunk az egyéb élelmiszerforrások felkutatásán.

A kenyérsütés nagyon jó program szokott lenni, mikor az alattunk lakó barátaink begyújtják a kemencét! Olyankor több család is összegyűlik, mi beszélgetünk, a gyerekek pedig játszanak, amíg sül a kenyér! Most már KisBaB is részese a játéknak, a maga három hónapjával, hiszen a kisebb-nagyobb lányok imádják kézben tartani, dajkálgatni!

CérnaBéla Úr is pusszant mindenkit! :*

Szóval itt fogom elmesélni, hogy hogy haladunk, annak, aki kíváncsi rá. Aki az előzményeket is szeretné tudni, az kattintson ide. ;)  Nincsenek olyan hatalmas nagy ideológiák a motivációink között. Egyszerűen azt szeretnék, ha a családunk együtt és boldogságban élhetne. Ha a gyerekeinket nem az intézmények nevelnék fel, hanem mi magunk. Ha tudnánk, hogy mit eszünk és nem az mozgatná az életünket, hogy minél többet fogyasszunk. Tudjuk, hogy nehéz lesz és biztos lesznek veszteségek, vagy buktatók, de az élet ilyen. A városban is kirúghatnak vagy elüthet egy autó. Sokan kérdezik, hogy van-e tapasztalatunk a kertészkedésben, állattartásban. Hát, nincs, vagyis nem sok. Ezért szépen fokozatosan építjük majd fel a gazdaságot. Olyan 5-10 évvel számolunk, hogy addigra sikerül. Sokszor nem értem, hogy olyanok, akik 20 éve ugyanígy kezdték (nem egy ember, hanem többen mondták már), miért csak a negatívumokat, nehézségeket sorolják, ha beszélgetni kezdünk. Ők is itt vannak és még mindig nem mentek el és elboldogulnak valahogy. Mi is el fogunk. Főleg, hogy ilyen sok segítséget kapunk! :) Kezdetnek ennyi. Igyekszem aktuálisan tudósítani róla, hogy éppen miben mesterkedünk. Ez nem lesz könnyű a kert, a BaB, a háztartás mellett, de majd beszorjtom valahová az időmbe! Köszönöm, ha olvasol és örömmel várom a visszajelzéseket, kérdéseket! ;)